A 24.hu által közölt válasz közvetlen előzménye L. Simon László felszólítása volt. Az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője azt írta, hogy Orbán pénzügyei joggal sokkolták a magyar irodalmi életet, és nem találkozott olyan szakmabelivel, aki piaci mértékűnek, etikailag vagy szakmailag vállalhatónak tartotta volna a kifizetéseket. Ez L. Simon értékítélete, nem hatósági megállapítás, Orbán azonban nem az összegek részletes levezetésével, hanem ellenfele múltjának támadásával válaszolt.

Orbán azt írta, már korábban is fontolgatta az MMA elhagyását, mert „vagabund poétaként” kényelmetlenül érzi magát az akadémikusi szerepben. L. Simon felszólítása után viszont biztosra ígérte távozását, mert nem akar vele „egy levegőt szívni”. A közleményben L. Simon életművét súlytalannak nevezte, felemlegette korábbi ügyeit, és neki is a kilépés megfontolását javasolta. A személyeskedés látványosan elvitte a figyelmet arról a kérdésről, milyen intézményi döntések vezettek a szerződésekhez.

Orbán János Dénes válasza a döntési jogkörökre hárítja a felelősséget

Az író azzal érvelt, hogy korábbi kulturális államtitkárként L. Simon pontosan ismerheti a minisztériumi rendszert: állítása szerint ekkora összegű szerződésekről nem az ügyvezetés, hanem a felső vezetés dönt. Orbán ezzel ismét azt a védekezést fogalmazta meg, hogy a KMTG szakmai vezetőjeként nem ő hagyta jóvá a saját műveihez kapcsolódó jogvásárlásokat. Az állítás ellenőrzéséhez azonban a szerződések mellett a döntési előterjesztésekre, értékbecslésekre, jegyzőkönyvekre és jóváhagyásokra is szükség van, amelyeket a bejelentett hatósági vizsgálat tárhat fel.

A Contextus a nyilvánosságra került szerződéslista alapján részletesen bemutatta Orbán János Dénes 9 művének 412 millió forintot meghaladó első összesítését. A KMTG később 422,9 millió forintra pontosította az összeget, amelyet 2025 márciusa és 2026 áprilisa között fizetett ki többéves felhasználási jogokért. Az eltérő számok időközben tisztázódtak, az árazás szakmai indoklása viszont továbbra sem nyilvános – ezen a ponton kapcsolódott be a vitába Ókovács Szilveszter.

Ókovács Szilveszter kritikájára közönségadatokkal felelt az író

A Magyar Állami Operaház főigazgatója azt írta, hogy librettókért nemcsak százmilliókat, hanem akár 10 millió forintot elkérni is képtelenség lenne az Operában. Orbán válaszul egy korábbi Ókovács-bejegyzést idézett, amelyben a főigazgató nézőket keresett Eötvös Péter és Krasznahorkai László Valuska című operájának előadásaira. Az író hangsúlyozta, hogy nem vitatja a művészi értéket vagy a presztízsberuházás jogosságát, kizárólag az elért nézőszámot és a megtérülést állítja szembe saját operettjének teljesítményével.

Az összehasonlítás kommunikációsan erős, gazdaságilag azonban hiányos. A nézőszám önmagában nem mutatja meg egy produkció teljes költségét, bevételét, támogatási arányát, későbbi felhasználhatóságát vagy a megvásárolt szerzői jogok piaci értékét. Az sem derül ki belőle, hogy a KMTG mennyi bevételt szerzett Orbán műveiből, illetve milyen számítás alapján térülhetett volna meg a 422,9 millió forintos kiadás. A közönségsiker ezért fontos adat, de nem helyettesíti a tételes pénzügyi elszámolást.

„Az Orfeum mágusát eleddig több mint 25 ezren nézték meg az Operettszínházban, és több százezren televízióban” – írta Orbán János Dénes.

A vita már nem csupán Orbán János Dénes szerződéseiről szól, hanem arról is, hogyan határozta meg az előző kulturális intézményrendszer egy alkotás közpénzből finanszírozható értékét. L. Simon etikai kritikája, Ókovács piaci ellenvetése és Orbán közönségadatokra épített védekezése három külön mércét alkalmaz, miközben egyik sem pótolja a szerződések döntési dokumentációját. Az MMA-tagságról való távozás lezárhat egy személyes konfliktust, a pénzügyi ügyet azonban nem; a következő érdemi fejleményt az hozza majd, hogy a hatóságok kiket hallgatnak meg, és nyilvánosságra kerül-e a 422,9 milliós árazás szakmai alapja.