Azóta is mély hálát érez mindenki felé, akitől bármit is tanulhatott a tánc terén az életében, hiszen a szívügyéről van szó. „Hoppá, tegnap volt a tánc világnapja, és elbambultam. Sebaj, most legalább láthatjátok, hogy mindig is vágytam a táncparkettre. Szerintem a képen felsős lehetek, és vasárnaponként izzadt tenyérrel és izgága lábakkal én is jártam tánciskolába, mint szerintem közületek is sokan. Azt nem mondhatjuk, hogy túl oldottnak látszunk a képen, de ki a fene akart leégni?! Szóval inkább most mindenkit, aki csak a tánc közelébe sodort engem az elmúlt évtizedekben, akár táncos, akár koreográfus, akiktől tanulhattam, akiket tisztelhettem és élvezhettem ennek az egésznek az örömét, most képzeletben megölelem.”
