Délelőtt

Délelőtt Szapphó, márvány, nyitott ujjakkal vár a pillanatra. Lankadtsága ellenpontja kő testének, haját kipufogók füstje fújja lágyan, kondenzvíz pettyezi ajkait. Alatta a padon két nő ül, komoran, végtagjaik közt olyan helyet keresgélve, amihez képest édesnek tűnik a száműzetés. Te fényár vagy, kékben. Te, falba karcolt látomás. Ha ez a város most porig égne, én még…