Címke
„Nem tudni, a folytonos üvegnek való csapódás rogyasztja-e meg, vagy az okozza-e halálát, hogy helyzetének kilátástalanságát végül felismeri” – Baranyai Dóra verse.
„A sötétben a csápjaidat dörzsölöd / én pedig a sarokban imádkozom” – Deák Dániel verse.
A nevem kiejtése Beserceg egy ismeretlen hullámhossz. Egy aszfalthangú asszony valamilyen szláv nyelven köhög. Beszédmódja tényszerű, mint a padkák. Félpercenként nyilatkozatokat vágnak be. Érdekes, hogy nem értem. A jelzőlámpák sárga csipájukat esővel próbálják kimosni. Ebben a kereszteződésben egy kamion belém vágódik oldalról. Kicsapódok. Másnap éjszaka a szláv asszony a nevem kiejtésével küszködik.
„A szív lökései apró hullámokat törnek az anyagban / az anyag legyen most a víz / mi pedig szimmetriái az anyagnak / az anyag legyen most a szimmetria / mi pedig anyaga a víznek” – Tófalvi Előd verse.
„Nézem a szemed alá festett fekete táskákat, / és a halántékodra kent sötét festéket, amitől olyan szűknek tűnik a homlokod, mintha azt mondaná, bévülről tágasabb vagyok” – Gyurász Marianna Maruška című verse, amely a Contextusban verspályázat fődíját érdemelte ki.
„Nézzük a falakat olyan ismerős / a szocrealista és modern közötti átmenet stílusa / így hívják ki is van táblázva” – Schillinger Gyöngyvér hotel és étterem verse.
„Elhelyezem magam egy emlék vaktérképén, oda, / ahol nem sejtek várost.” Ráday Zsófia, a 3. Contextusban verspályázat harmadik helyezettjének verse.
A már hagyománynak számító ContextUsban verspályázatot harmadik alkalommal is meghirdeti lapunk.
„Felülről nézni alá. Látni a kék vizet, a hullámzást, / amint hátukon szőlőputtonyokként hordják a fényt.”
„Rajzoltam egy tájat csupasz fákkal, sárga kövekkel, / karnyújtásnyira sétálunk a parton.”
